Ünnepélyesen bejelentem, hogy a blogban publikált tényfeltáró és tudományos bejegyzéseimért a napokban Mitinszky Kálmánné - Tömlő néni díjra jelölték szerény személyemet. (Ha valaki nem tudná, Tömlő néni volt az az idős hölgy, akinek segítségével 1931-ben fényt derítettek a zalakomári mókusslampolás néven emlegetett rémtettre.) A tényfeltárás iránti elkötelezettségemet bizonyítandó, újabb sunyi összeesküvésről rántom le a leplet. Nemrégiben elkezdtem kicsit tüzetesebben beleásni magam az "univerzális művész", Leonardo Da Vinci festészetébe. Nem egész húszpercnyi kutatómunka után beigazolódott szörnyű gyanúm, miszerint a Mikulás-szakállas kókler soha egyetlen művet sem festett. Alkotásait magyar mesteremberektől rendelte meg, majd saját maga aratta le az értük járó babérokat. Itt az ideje hát, hogy a világ megismerje a valódi alkotókat, valamint a festmények eredeti címeit!

Vadorzó Rezső - A rókaképű házvezetőnő

Fregattborz Lajos - Svédasztal a motorostalálkozón

Küreti-Szalamandra Kálmán: Fürtös burnyák reklamál a silány minőségű stukaturgipsz miatt

Kumisz Jánosné, Katica: A nudista virsliember és a lebegő hullahoppkarika

Vérrög-Potroh Bertalan: Janis Joplin megregulázza az elevenszülő Márton ludat

...csak igen-igen speciális családi összejöveteleken hagyják el szánkat:

- Nagyi, nézd mennyi epét hánytam neked, kanalazd fel amíg még meleg!

- Tessék, anya, itt a kedvenc egyujjas kesztyűm, ha szépen megkérlek, felhúzod a Morzsi fütyijére?

- Tündérem, ilyen arccal, mint a tied, kész csoda, hogy senki nem akar uránt dúsítani a szádban.

- Nahát, Bandi bácsi, múlt héthez képest annyi gomba nőtt a fitymádon, hogy lassan elszállásolhatod a hupikék törpikéket!

- Nagyapa, megtanítottam a Buksit, hogy apportírozza a katéteredet!

...avagy Matula bácsi és Chewbacca nyári kalandjai (részlet)

Chewbacca: UUUUUAAAAAAAA...

Matula bácsi: Fene essen abba a szörős-lompos subájába, maraggyon mán csendben! Tutul itten, mint a reumás nádi toportyán, oszt fölveri a kócsagokat. Hát csudálja, hogy a maga hangjára elkezdik kapkodni azt a nagy, pipaszár lábukat?

Chewbacca: uuu...uuuaaa...uuu...

Matula bácsi: Mondtam, hogy kusti meg coki! Inkább tanulja meg, hogyan kell evezni! Csalafálja azt a lapátot, mint fürdős kurva a kamillás lábvizet. Először húz a lapjával, utána kormányoz az élivel. Bezzeg azt a rossebes űrröpüllőt úgy el tudja vezetni, mintha csak a Döbrögi kényszerítené furkósbottal... No, nembaj, majd belegyön. Hanem tudja, mit főzök, ha visszaérünk a gunyhóhoz? Összeütök egy bitang erős harcsapaprikást!

Chewbacca: uaaaa...auauuuuuuu...uuuu

Matula bácsi: Most meg mi a baja? Egy ekkora benga legény nem bírja az erőspaprikát? Márpedig azt fog enni. Akkora lyukat üt majd a gyomrán, hogy egy ürge be tud majd mászni rajta!

Meggyőződésem, hogy ezen a filmen még Magda Marinkó is telesírná suttyomban a balástyai rém válltömését. Aki tehát képes mindennemű érzelmi reakció nélkül végignézni, az nagy valószínűség szerint egy bányavonat mozdonya - még ha ennek nincs is feltétlenül tudatában.

Bevallom töredelmesen, előszeretettel olvasok spirituális irodalmat, ám az elmélyült meditatív állapotot eddig egyikük segítségével sem sikerült elérnem. Vajon mit élhet át az ember ilyen esetben? Hasonló érzés lehet, mint amikor egy langyos kecsketejjel teli kútba lógatják? És vajon képes e mindeközben olyannyira átszellemülni, hogy ne vegye észre, hogy egy csokor lándzsás útifüvet tuszkolnak az orrába?

A megannyi bizonytalan válasz helyett egyelőre maradok saját, magasztos elgondolásomnál: A tökéletes meditatív állapotban az ember lelke ugyanazt élheti át, mint egy részeg fesztivállátogató, akinek minimális konzultáció után sikerült felpróbálnia egy kicsit is tetszetős hölgyet.

Mint azt néhányan bizonyára tudjátok, egykori egóblogomat anno hosszas szellemi vajúdás után jobbnak láttam bezárni. Az ebből fakadó felháborodást talán jól példázzák azon irományok, melyek tavaly április környékén tömegével árasztották el e-mail fiókomat. Hadd idézzek néhányból: "Te tetves kis nyest! A Csingacsguk varrjon a bőrödből szőrös mokkaszint, és addig csacsacsázzon benned az Old Shatterhanddel, amíg fel nem hólyagosodik a lába!" - Görömböző Jánosné, Katéter néni; "Csak egyszer lássalak meg az utcán! Átböklek dárdával és betuszkollak a rovargyűjteményembe, közvetlenül a bögöly mellé!" - Juhász Árpád geológus; "Mucikám, a sarkamon lévő bőrkeményedést belereszelem egy tál tökfőzelékbe, és megtömlek vele, mint a pengős malacot" - Csala Zsuzsa színművész

Szerencsére a kedélyek idővel lecsillapodtak, és idővel már szüleim is eltekintettek tőle, hogy egy-egy náluk tett látogatás alkalmával egy talicska méhlepényen kelljen éjszakáznom. Aztán múltak a hónapok, én pedig kezdtem magam egyre jelentéktelenebbnek érezni. Jó ideje már legjobb barátom egy darab francium volt, ám radioaktív hatása miatt rendszeresen kitiltottak minket a mozikból, kávéházakból. Az önbecsülésem végül sosem látott mélységeket ostromolt, az összetört tükörből ezernyi rút kobold nézett farkasszemet hernyó önmagammal. Végül egy Mark Hamill-portréfotó rádöbbentett, hogy vele ellentétben számomra még létezik visszaút. Nos, ezért vagyok újra itt.